Egy férfi betört egy otthonba, ott lapáttal verte szét a berendezést, az ott lakó nőt erőszakkal az utcára rángatta, ekkor vette észre, hogy elnézte a házszámot. Egy újságíró viccként számolt be minderről. Hogy ez miért akkora baj, mint az, hogy egyesek betörnek másokhoz? Elmagyarázom.
Meg kéne érteni, hogy ahogy gatyában nem megyünk templomba, úgy a nők elleni erőszakon sem viccelődünk, akkor sem, ha úgynevezett iróniával tesszük. Bede Márton rendre fennsőbbséges gőggel engedi meg magának, hogy magánál alantasabbnak (vélt) embereket elméje briliáns voltának bizonyítására használjon. Amíg ezzel megmarad saját kultúrkörének ad hominem fikázásánál, ezzel nincs is semmi baj; nem árt vele senkinek.
Voltál valaha igazán szerelmes? Törték össze valaha a szíved? Voltál valaha teljesen elkeseredett? Soha nem voltál olyan szerelmes, soha nem voltál olyan elkeseredett, soha nem törték össze annyira a szíved, mint annak a 25 éves férfinak, aki ellen kedden emelt vádat a Heves Járási Ügyészség.
Ma Magyarországon a nők negyedét érinti mindaz, amivel Bede poénkodik. Engem személy szerint végtelenül taszított a Szalacsi virtuálszaga, vagy a ,,legyél a szökőkútnál" - virális mémesedése. Más egyszerűségén, fogyatékosságán, hátrányos helyzetén úriember nem rötyög. Nem csak azért, mert ízléstelen, azért is, mert egy elfogadhatatlan és veszélyes közbeszédet konzervál, sőt, támogat.
Egy bedrogozott ösztönlény beront a volt élettárs házába, hogy ,,visszarabolja" magának. Kicibálja a ház elé azt, akit ér, fel se tűnik, hogy az nem az a személy, (! mert személy, amúgy, emberi lény) akit keres. Az év vicce, tényleg. Az is nagyon vicces, ha belegondolunk, mik történhettek ebben a kapcsolatban, ha a tervezett áldozat elmenekült belőle és a hajánál fogva akarták később visszarángatni. Az ilyen történetek nem mindig alakulnak ilyen viccesen, de nem ám. Például hetente legalább egy nő hal meg volt vagy jelenlegi élettársa kezétől és akkor még nem számoltuk bele a ,,ha nem lehet az enyém" gyilkosságokat.
Akasztott ember házában, szoktuk mondani. Nem, nincs az a dupla idézőjel, nincs olyan, hogy de hát az irónia arra való, hogy kifejezze a felfoghatatlanhoz való viszonyunkat. Halott és még nem halott, de naponta bántalmazott nők vannak. Máig nem ratifikált Isztambuli Egyezmény van. Nem sértem meg a trollokat azzal, hogy Bede Mártont annak nevezem. De mélységesen elkeserít, hogy a 444, ahol a Feminfo is helyet kap, megengedi, hogy a szerzői ezt a mélysötét, középkort idéző alpáriságot gyakorolják. Képmutatásból ötös.
Update: Bede Márton reakciója az őt érő kritikára: